Pénzügyi lízing:
A jogszabály a pénzügyi lízinget az alapján határolja el a bérlettől, hogy a lízingbevevő a lízingelt dolgon gazdasági értelemben „tulajdont” szerez-e. A jogalkotó szerint, ha a szerződéskötés időpontjában a következő három eset valamelyike fennáll, akkor beszélhetünk pénzügyi lízingről.
- Első, ha a lízingbevevő a lízingtárgyat, annak gazdasági élettartamának idejéig vagy azt meghaladóan használja. Mivel a bérlet időtartama rendszerint rövidebb, mint a dolog gazdasági élettartama, ez a sajátosság jól mutatja a bérlet és a pénzügyi lízing közötti különbséget.
- A második az a klasszikus eset, amikor a lízingbevevő a szerződés megszűnésekor ellenérték nélkül vagy úgynevezett maradványértéken megszerzi a lízingtárgy tulajdonjogát.
- A harmadik változat pedig, amikor a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét. Ebben az esetben az határolja el a pénzügyi lízinget a bérlettől, hogy – tekintettel a pénzügyi lízing finanszírozási jellegére – a futamidő végére a lízingtárgy szerződéskötéskori értéke megtérül, míg a bérletnek alapvetően nincs ilyen funkciója.
Hasznok, terhek, költségek, károk tekintetében a törvény a bérlettől eltérően akként rendelkezik, hogy valamennyi hasznot, terhet, költséget a lízingbevevő köteles viselni.
Operatív lízing (Tartós bérlet):
Minden olyan lízing, mely nem pénzügyi lízing, operatív lízingnek tekinthető. Az eszköz mindvégig a lízingtársaság tulajdonában marad.
A “régi” PTK szerinti meghatározás, mely kikerült ugyan a törvényből, mégis jól körülírja a konstrukció lényegét: A lízingcég megvásárolja az eszközt abból a célból, hogy annak használati jogát meghatározott időre az ügyfélnek átengedje, azaz az eszközt bérbe adja. A bérlet egy dolog birtokának és használatának időleges (határozott vagy határozatlan időre történő) átengedése, amelyre a tulajdonos, illetőleg a haszonélvező jogosult. A bérleti szerződés alapján a bérbeadó főkötelezettsége a dolog átadása, míg a bérlő főkötelezettsége a dolog átvétele, és bérleti díj fizetése a használat ellenértékeként. A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye. A bérlő a határozott idő lejárta után a dolog tulajdonjogát nem szerzi meg, hanem a dolgot vissza kell adnia. (Jogszabály: 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 423.§ – 461.§)
Összefoglalva és kiegészítve a lényeget:
- Minden olyan lízing, mely nem pénzügyi lízing, operatív lízingnek tekinthető.
- Operatív lízing = Tartós bérlet
- A tartós bérlet jól elkülöníthető részei:
- Finanszírozás (értékcsökkenés, kamat)
- Üzemeltetéshez kapcsolódó szolgáltatások, autók esetében FLOTTAKEZELÉS
- Tulajdonos a bérbeadó cég
- Az eszközök a bérbeadó könyveiben szerepelnek
- A bérbeadó – szerződés típustól függően – garanciát vállal maradványértékre, karbantartási költségekre
- A nem rendeltetésszerű használatért a bérlő felelős
Flottakezelés:
Az összes autóval kapcsolatos adminisztratív tevékenység, melyek lehetnek:
- ártárgyalások a beszállítókkal, kedvezmények biztosítása
- a beszállítókkal való hatékony szerződéses együttműködés, gyors, professzionális ügyintézés
- a flottakezelő cég alvállalkozói hálózatának, kapcsolatrendszerének kamatoztatása
Maradványérték:
A szerződés futamidejének végén várható piaci ár, melynek várható értékét már a futamidő elején meghatározza a lízing cég, hiszen a havidíjban szereplő értékcsökkenés összegét a bérbeadó garantálja a futamidő alatt, az értékcsökkenés pedig a beszerzési ár és a várható maradványérték különbsége.
Karbantartási költség:
A rendeltetésszerű használat során felmerülő szervíz munka és anyag költségek. A karbantartási költség része a havidíjnak, melyet szintén garantál a bérbeadó, ezért ez is olyan kockázati elem, melyet a lízing cég átvállal ügyfelétől.
További meghatározásokhoz a Lízingszövetség fogalomtárát ajánljuk.